iranyagat1

Irány a gát! I.

Számomra nem kérdés, hogy a motor misztikus módon közvetít a motoros és a külvilág között. Összeköti a motorost az úttal, a tájjal, a többi motorossal vagy épp a nappalokkal és éjszakákkal. Azzal a környezettel, amiben mindannyian élünk, de a nyeregből mégis máshogy értelmezhető.

Millió dolog járulhat hozzá az emelt szintű élményhez. Van aki számára az erő és sebesség hajhászása a csúcs; van akinek a végtelen túrázás alkalmával megtapasztalható természettel való harmónia a  legfontosabb; másoknak a rock ’n’ roll és az életmód tradíció szerinti követése  jelenti a legtöbbet.

Aztán a motor összekötheti a motorost a civil életben bóklászó embertársakkal is:

  • Azzal az aggal, aki a letámasztott vashoz lépve nosztalgiázik egy – a valóság és valótlanság határán kacskaringózó – fiatalkori élményen alapuló történettel;
  • Azzal a dugóban araszolgató négykerekű sofőrrel, aki mellet elsuhan – esetenként leamortizálva egyik visszapillantóját;
  • Azzal a lánnyal, aki a motoros mögötti nyeregbe pattan fel egy körre, de valahogy mégis csak másnap reggel kászálódik ki a sátorból.

Egyszóval végtelen variációja létezik a kapcsolat-teremtésnek, mely mögött ott a motor.

Azonban van egy különös kategóriája a nevezett jármű médium szerepkörének. Ez pedig a motoros-motor-gyermek reláció.  A világ bármely pontján akár felhőkarcolók dzsungelében akár a legutolsó, elzárt kis faluban is megjelenik az érdeklődő kölyök. A semmiből előtűnő kisember elemi kíváncsisággal, vággyal közelít a bűvös járműhöz (gyakran a motorost saját gyerekkori énjére emlékeztetve).

Szerencsére – de sokkal inkább a motoros társadalom tudatosságának és nagylelkűségének köszönhetően – a találkozások szervezetté és célzottá váltak a kiskorúak, ezen belül is a rászoruló réteg felé.

Napjainkban megannyi bejáratott karitatív túra létezik belföldön, de az út immár kitaposott Erdély, Felvidék és Kárpátalja irányába is. Éves szinten kerülnek megrendezésre komoly szervezői háttérmunkával és ráfordítással a gyerekek megsegítésére szolgáló motoros rendezvények. Aki valaha részt vett ilyen eseményen az jól tudja, hogy mennyi mindent kaphat tőle az ember… A hajnali kelés, az esetlegesen átázott eső ruha, némi komfort nélküliséggel járó éjszakázás vagy a munkahelyről történő ellógás és lebukásnak kockázata eltörpül egyetlen perc alatt az őszinte gyermeki mosolyok között. Megmagyarázhatatlan az ok – de minden bizonnyal lelki eredetű – hogy egy-egy ilyen kirándulás után hetekig az esemény hatása alatt állunk pontosabban egy méterrel a föld felett lebegünk.

A közelmúltban történtek felülről szervezett, erős médiahátszéllel támogatott „motoros” mutatványok is, amelyek szép lassan lesoványodtak és csupán néhány percben összefoglalható celeb népszerűsítési hírré csökevényesedtek.

Az igazi töltettel rendelkező túrák töretlenül népszerűek és remélhetőleg még sokáig kitartanak.

A legfrissebb rendezvény idén május 26 –án zajlott le. Egy távoli ismerős kért meg hogy menjünk el a Gát utcai „Komplex Óvoda és Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény”-be, ahova autista kisfia jár. A mai világban nem egyszerű a gyereknevelés, hatványozottan igaz ez, ha a gyermek fogyatékkal él. Még a legfelkészültebb szülőknek is nehéz egyensúlyozni a világban uralkodó mai torz értékrendet.

Egy rövid egyeztetést követően az intézmény vezetőségével illetve a kárpátaljai túrázó brigád magjával egyértelmű lett, hogy mindkét fél részéről van igény a vizitre. A helyszínre 14:30-ra érkeztünk kora nyári napsütésben. Mivel a kilencedik kerület nem kifejezetten kertvárosi övezet, így a házak között igencsak öblösen verődött vissza csapatunk moraja. Ennél csak az 50 kisiskolás és pedagógusaik visongása volt hangosabb, akik izgatottan toporzékoltak a kitárt kapuknál megjelenésünkkor.  A motorok letámasztását követően azonnal elkezdődött az őrület. A gyerekek többsége az első pillanattól kezdve feloldódva rohamozta a motorosokat. Sisak, szemüveg és kesztyűpróba, nyeregbe pattanás, móka, kacaj stb. Számtalan hasonló alkalmat átélt csapatunk a korábbi gyakorlatnak megfelelően, nagy lelkesedéssel és türelemmel asszisztált az extázishoz órákon át.  A ceremónia hivatalos részét követően a csapat budafoki kertembe érkezett, ahol bogrács mellett megindult a kiváló sörök, borok fogyasztása. Hajnalig tartó diskurzus után mindenki elégedetten talált magának fekhelyet.

Ha csak egy porszemnyivel is, de talán ismét sikerült hozzájárulni a jó motoros hírnév öregbítéséhez. Tisztelet illet minden résztvevőt, akik ez alkalommal egy nem kifejezetten egzotikus budapesti helyszínre látogattak el az ország különböző pontjairól, munkaidőben. Külön köszönet a Felvidéki különítménynek!

 

– Poja bácsi

 

Nagyszerű volt részt venni a túrán és megtapasztalni, hogy ha néhány motoros feláldoz az életéből bruttó 3 órát, a gyermekeknek életre szóló élményt okozhat. Ezt pedig igazából bárhol, bármelyik városban meg lehet tenni. Nem is kell hozzá különösebb szervezés, adomány.. csak odamenni egy adag türelemmel és hagyni, hogy egy picit történjenek a dolgok. Ha valaki szervezne hasonló megmozdulást, mi nagyon szívesen meghirdetjük, hiszen pont ezért jött létre ez az oldal!

– motorozzagyermekekert.hu

Vissza